Ignis Sport - menettudósítás

Kívülről szemlélve az autót a legfeltűnőbb belső jelenség a sárga fejtámla szövettel ellátott 2 db Recaro sportülés. A vezető helyére beülve a Recaro sportülésben kényelmesen lehet elhelyezkedni. Az első üléseknek jó az oldaltartásuk, könnyen állíthatóak, de csak közepes testalkatú embernek kényelmes. Testesebb vásárlóknak a sportülések kényelmetlenek lehetnek, mivel az ülőlapok szélessége a sportos jelleg miatt erősen korlátozott.
Az első ülések háttámláit előrehajtva az első ülés szépen csúszik előre, helyet adva a hátra beszálló utasnak. Szinte egyáltalán nem kell tornázni, hogy a hátsó traktusba jussuk. Az első ülések teljésen hátra tolt állapotban éppen elegendő lábtered hagynak a hátul ülő utasnak, de a térd bizony már eléri az ülés háttámláját. Hosszabb úton kényelmetlen lehet. A hátsó ülések is keményre tömöttek, bár nem rendelkeznek olyan oldaltartással mint az első sportülések.
Sajnos ennél a modellnél is találkozhatunk. a Suzuki gyár költségcsökkentő filozófiájával. Ugyanis a műszerfal a Wagon R+-ból örökölt! Sajnos!!! Az órák számlápjait persze kicserélték és a középkonzolon is található egy kis minimális kevlár-utánzatú betét. A magyar Ignis után, egy vadonatúj kocsiban egy jó pár éves szériából átvett műszerfalat látni??? Ez az autó azért ennél többet érdemelne! Persze, akinek a Wagon-os műszerfal bejött, annak biztosan tetszeni fog, de véleményem szerint kicsit lehetne modernebb, így a belső összhatás is kiegyensúlyozottabb lenne. Az ajtókban valóban csak térképnek való vékony zsebecskék vannak, az üdítőt a műszerfal alsó részén kialakított helyen lehet lötyögtetni.

A csomagtartó nem nagy, de a kocsi méreteiből adódóan nem is várhatunk többet. Sok csomag nem fér el benne, az biztos. Egy nagyobb bőrönd, kettő közepes táska és már tele is az autó hátulja. A csomagtér alatt rejtőzik a pótkerék, ami inkább csak pót és nem igazi kerék. A hátsó ülések fele-fele arányban dönthetők.

Az autó összeszerelési minősége ellen semmi kifogás nem lehet. A kategóriának megfelelő minőséget magasan hozza. Az ülések kárpitjai jók, a műszerfal meg a jól ismert kemény kopogós műanyag. Mennyivel más lenne, ha legalább azokat a műszerfal anyagokat megkapta volna, mint a magyar Ignis!!

A szemrevételezés után, nem lehetett kihagyni a felajánlott próbautat sem. Lássuk, mit is tud a kicsike! :) Hétvége lévén kevés autó és rendőr, így lehetett hajszolni egy kicsit. Alapjáraton a motor szépen duruzsol. A sportkipufogó közepes hangolású, hangja nem túlságosan feltűnő. A 1,5-ös, 109 lóerős motor viszont nagyon megy! Pillanatok alatt feltornázza magát. 2500-tól nagyon kezd húzni. Hosszan kihúzatva az elektronika leszabályozásáig szinte végig elemi erővel mozgatja a kocsit. A motor magas fordulatszámon sem üvölt elviselhetetlenül, hangja sportos, de még kellemesen izgalmas. A futóműve viszont sokkal jobb mint a magyar Ignisé! Egyáltalán nem rázott annyira mint kedvenc autónk a jó kis budapesti utakon. Nagy sebességgel, aszfaltozott útról macskaköves szakaszra érve sem dobta meg a kocsit, szépen siklott keresztül a kockákon. Nagyon sokat jelentenek azok a sportrugók. Feszesebbnek gondoltam a futóművet, de jól el lett találva. Kanyarstabilitása nagyon meggyőző, könnyű kanyaríven tartani.

Összhatásában jó benyomást tett rám az új Sport Ignis. Felépítéséből adódóan nem családi modell, de ezt nem is családnak tervezték. Kettő személynek hosszabb útra is ideális. A motorja miatt viszont ezt a kocsit valóban meg kell tanulni vezetni, mert nagyon megy!

Tompici, Ignis Klub